Ajánló
A Jogtár-formátum utolsó időállapota: 2022. április 1.
2018. január elsején lépett hatályba az ügyvédi tevékenységről szóló törvény. Az új törvény ügyvédi hivatásrend alkotmányos hagyományaira építkezve jelentős változásokat eredményezett a jogi szolgáltatások egyik legmarkánsabb területén, a kamarai jogtanácsosi és jogi előadói integrációtól, az ügyvédi működési formák és követelmények megreformálásán keresztül az egyes ügyvédi tevékenységeknek a kor követelményeinek megfelelő szabályozásáig.
A Jogtár-formátum kifejezett célja, hogy – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat elemzése, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárása, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának a vizsgálata, valamint az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás rendszerének dogmatikai felvázolása útján, illetve mellett – a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával praktikus segítséget nyújtson az ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és más ügyvédi tevékenység gyakorlóknak a napi munkájuk során, de azt haszonnal forgathatják más, az ügyvédi tevékenységgel szükségszerűen napi kapcsolatba kerülő jogászi hivatásrendek tagjai, valamint maguk az ügyfelek is.
Részletes ismertető
Alkotmányos szükségszerűség-e az ügyvédség léte? Mit keresnek a kamarai jogtanácsosok az ügyvédi kamarában? Szüneteltethető-e az ügyvédi tevékenység az eskütételt megelőzően? Egyáltalán mi a jogkövetkezménye az ügyvédi eskü megszegésének? Kötelező-e a doktori cím feltüntetése egy ügyvéd személyi igazolványában? Az előzetes konzultáció keletkeztet-e ügyvédi titoktartási kötelezettséget? Feltárható-e bármilyen körülmények között a védői titok? Tartható-e (ház)kutatás ügyvédi irattárban? Kiterjed-e az ügyvédi felelősségbiztosítás a kiegészítő ügyvédi tevékenységekre? Hány négyzetmétert kell biztosítani egy ügyvédnek, alkalmazott ügyvédnek, illetve ügyvédjelöltnek az irodában? Fenn kell-e még tartani vonalas telefont vagy faxot? Hogyan értesülhetünk a kirendelésről? Elegendő-e az ügyvédi meghatalmazásra az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés vagy minősített elektronikus aláírás szükséges hozzá? El kell-e fogadnia az ügyvédnek az ügyleti képviseletre kapott meghatalmazást? Hol van a jogi és nem jogi képviselet határa? Szerez-e ügyvédi joggyakorlatot az ügyész a felmentési ideje alatt? Figyelembe veszi-e a bíróság az ügyvédi ügyvállalási korlátokat? Lehet-e az ügyvéd ügyvezető? Hogyan végezhető egyszerre ügyvédi és jogi szakfordítói tevékenység? Kell-e tagdíjat fizetni az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt? Adható-e önálló meghatalmazás a jogi előadónak? Felhasználható-e a peren kívüli levelezés a perben? Tehet-e az ügyvéd ténybeli nyilatkozatot ügyfele képviseletében? Mi az a távelőttemezés, távazonosítás és távellenjegyzés, és lehet-e Magyarország határain belül is alkalmazni? Minek kell szerepelnie a megbízási szerződésben, a meghatalmazásban és az ellenjegyzésben? Miért fontos az ügyvédség fennmaradása szempontjából ügyfélátvilágítás? Befektethető vagy legalább leköthető-e az ügyvédi letét? Kit illet a letétbe vett pénzösszeg hozama? Mi történt a brit európai közösségi jogászokkal a Brexit után? Hogyan nyújthat ügyvédi szolgáltatást egy magyar ügyvéd Malmöben? Lehet-e ügyvédi iroda tagja az, aki nem ügyvéd? Mi az a vagyoni tagság? Szüneteltetheti-e az ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenységét? Lehet-e ügyvédi iroda egyéni ügyvéd jogutódja? JÜB-ölhet-e az ügyvédasszisztens? Elkövethető-e fegyelmi vétség az ügyvédi tevékenységen kívül? Van-e ítélkezési szünet és a panaszosnak bejelentőnek jogorvoslati joga a fegyelmi eljárásban? Halasztó hatályú-e a keresetindítás a fegyelmi ügyekben? Hány kreditpontot kell elérni az ügyvédi továbbképzésben, és lehet-e ez alól mentesülni? Lehet-e valaki egyszerre kamarai jogtanácsos és szünetelő ügyvéd? Felvehető-e az ügyvédi kamarába az, akinek már elévült tagdíjtartozása van? Nyújthat-e szolgáltatást ügyvédi kamara olyan ügyvéd számára, aki nem a tagja, van-e ennek adóvonzata?
Az ügyvédi tevékenységről szóló törvény – és ezzel egyidejűleg az új polgári perrendtartás, a közigazgatási perrendtartás, az általános közigazgatási rendtartás, a jogi képviselők számára kötelező elektronikus ügyintézést előíró szabályok –2018. január 1-jei (és az új büntetőeljárási törvény fél évvel ezt követő) hatálybalépését követően ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága merült fel mind a már tapasztalt ügyvédekben, mind a frissen felvett kamarai jogtanácsosokban és jogi előadókban, valamint az ügyvédi kamarák tisztségviselőiben is. A kamarákhoz beérkezett – és a mai napig beérkező – megkeresések, a hagyományos és közösségi médiában megjelenő kérdések, a konkrét bírósági, kamarai fegyelmi és hatósági, valamint más közhatalmi (vagy éppen nem közhatalmi) eljárásokban felmerült problémák komoly kihívás elé állították a teljes tág értelemben vett ügyvédséget.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény kommentárjában az ügyvédi kamarai tisztségviselők színe-java, gyakorló ügyvédek és kamarai jogtanácsosok, valamint a törvény előkészítésében oroszlánrészt vállaló kodifikátorok közösen, de a saját rájuk jól jellemző stílusban keresik a választ az ügyvédséggel kapcsolatos nagy elméleti, valamint praktikus gyakorlati problémákra.
A kommentárban a szerzők az ügyvédi törvény, a kapcsolódó jogszabályok, a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatai rendelkezéseiből indultak ki és helyezték azokat dogmatikailag megalapozott rendszerbe, de felkutatták a jogalkotói indokolást, a releváns alkotmánybírósági, kamarai, hazai, illetve nemzetközi bírósági és egyéb joggyakorlatot, az ügyvédi kamarák által kiadott állásfoglalásokat, az egyes rendelkezések, jogintézmények történeti előzményeit, más rendelkezésekhez és az ügyvédi tevékenység alapelveihez való viszonyát, a rendelkezésre álló jogirodalmi álláspontokat, és nem utolsó sorban saját elméleti tudásukat és személyes tapasztalataikat is. A kommentár megközelítése azonban amellett, hogy rendszerező, vállaltan gyakorlati jellegű is. Ezért a feltárt források kizárólag akkor kerülhettek az egyes fejezetekbe, ha azok a rendelkezés értelmezéséhez, alkalmazásához szükséges összefüggést tárnak fel, azaz praktikus információval szolgálnak az olvasó számára.
Ebből következik, hogy a művet alapvetően kézikönyvként érdemes kezelni, ahogyan az is, hogy annak az írását – több mint két évvel a megkezdését, és három évvel a törvény hatályba lépését követően – befejezni nem, csupán ideiglenesen abbahagyni volt lehetséges. Bízunk benne, hogy hasznos olvasmány ügyvédek, kamarai jogtanácsosok, ügyvédjelöltek, jogi előadók, és az ügyvédség iránt érdeklődők, jogkeresők, bírák és kodifikátorok számára egyaránt.
