Szerzői ajánló

„A harangöntő munkája befejeződik akkor, amikor a harang magasba lendül és megkondul. A lényeg az, hogy hangja tiszta legyen és messzire szóljon. Ha világosan, érthetően ad jelet értékekről, igazságról, a harangöntő lantot, hitet valóban szegre akaszthat, és távozhat. Karnagyként is, zenésztársaival együtt. Jönnek helyettük mások, akiknek biztosan sikerülni fog majd végigjátszani a IX. szimfóniát. (…) Mi legfeljebb csak azt sajnáljuk, hogy nem tudunk veletek lenni és segíteni benneteket (…) átjutni az Inferno küzdelmein. De azt gondolom, a szintézis megteremtéséhez előkészítettük az utat, és talán az sem egészen közömbös a számotokra, hogy lélekben továbbra is veletek leszünk. (…) Egy kicsit olyan ez, mint Vörösmarty Mihály Vén cigánya. A sorok között benne van az alkotás korszakától elköszönő minden fájdalma, de a köszönetnyilvánítás is, és a remény és biztatás, hogy igenis sikerülni fog.”

(Lábady Tamás)