Ajánló
Ambrus István Digitalizáció és büntetőjog című kötetében a 21. századi technológiai modernizációnak a büntető anyagi jogra gyakorolt hatásait vizsgálja. A büntetőjog általános része körében olyan alapvető dogmatikai intézmények újragondolását végezte el, mint a bűncselekmény fogalma, az elkövetési tárgy, a (kvázi) nyitott törvényi tényállás, az előkészület, az alkalmatlan kísérlet, a kötelező szankciók, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
A különös rész körében a szerző kimunkálja az ún. szoros és tágabb értelmű digitális bűncselekmények kategóriáit. Előbbi alatt például a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel vagy az adatokkal kapcsolatos deliktumok érthetőek, utóbbi körben pedig olyan bűncselekmények szerepelnek, mint például a gyermekpornográfia, a pénzmosás, vagy a zaklatás.
Ezt követi a digitalizáció legújabb eredményeinek büntetőjogi megítélését bemutató fejezet. Elsőként a mesterséges intelligencia és az önvezető járművek kérdésköre igényelt áttekintést. Majd az új típusú közlekedési eszközök (például elektronikus roller, segway), illetve a szexuális önrendelkezés elleni támadások mikénti értékelését vizsgálja a szerző. A kötet két exkurzussal zárul: az elsőt az utóbbi évet alapjaiban meghatározó COVID-19 koronavírus-járványnak, a másodikat egy a digitalizáció miatt is jelentős változásban lévő társadalmi megítélésű deliktum, az állatkínzás kérdéskörének szenteli.
Részletes ismertető
Ambrus István egyetemi docens (ELTE-ÁJK Büntetőjogi Tanszék), tudományos munkatárs TK Jogtudományi Intézet) Digitalizáció és büntetőjog című kötetében a 21. századi technológiai modernizációnak a büntető anyagi jogra gyakorolt hatásait vizsgálja, széleskörű kitekintéssel a nemzetközi, illetve európai uniós instrumentumokra, valamint az angolszász és a német szakirodalomra és joggyakorlatra.
A monográfia, akárcsak a büntetőkódexek többsége, általános és különös részre tagolódik. Előbbi körében – szintén a büntetőtörvény mintájára – előbb bűncselekménytani, majd büntetéstani kérdésekkel foglalkozik. Elsőként bemutatja a bűncselekmény fogalmának újfajta értelmezési lehetőségét, amelynek lényege, hogy a törvényi és tudományos deliktumfogalmak párhuzamosságának fenntartása helyett a cselekmény, tényállásszerűség, jogellenesség és bűnösség négyeséből építkező tudományos fogalom valamennyi eleme elhelyezhető az absztrakt tényállás tárgyi és alanyi oldalán, amely megoldással számos módszertani probléma (mint például a szándékosság-gondatlanság kettős rendszerbeli helyének a dilemmája) kiküszöbölhetővé válik.
Az elkövetési tárgy kérdésköre kapcsán kifejti, hogy – különös figyelemmel a digitalizáció folytán megjelenő új típusú bűncselekményekre – e fogalomba szükséges beépíteni a „vagy más speciális tárgy” kitételt, amely révén az olyan törvényi elemek is megnyugtató tényállástani besorolást nyerhetnek, mint a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz vagy az adat.
A kvázi nyitott törvényi tényállás az akár tevékenységgel, akár mulasztással elkövethető deliktumok azon sajátos, a legutóbbi évek bírói gyakorlatában kifejlődni látszó változata, amely nyitott – így az elkövetési magatartások roppant széles körét felölelő – jellege dacára immateriális, tehát eredményt esetében nem jelenít meg a törvény. Ez a jogalkalmazói felfogás azonban nem biztos, hogy legalitási szempontból aggálytalannak tekinthető. Ezen új dogmatikai konstrukcióra például szolgálhat a zaklatás, az állatkínzás, vagy a rágalmazás.
Az előkészületi magatartások kapcsán rögzíti, hogy azok büntetendőségének expanziója nemcsak a törvényben, hanem a bírói gyakorlatban is megfigyelhető, és a digitalizáció terjedésével is összefüggésbe hozható. Erre példa a 3/2019. BJE, amely a bűncselekményre való vállalkozást előzetes ilyen irányú felhívás nélkül is megállapíthatónak tartja.
Az alkalmatlan kísérlet kapcsán bírálat tárgyává teszi az alkalmatlan tárgyon való elkövetés kategóriájának kiüresítése irányába haladó joggyakorlatot, továbbá bemutatja azon kérdéseket, amelyeket a digitalizáció ezen stádiumtani intézmény körében felvet.
A büntetéstani vizsgálódás körében a szerző elvégzi a diszpozitív és kógens szankciós szabályok klasszifikációját, azon felismerésre figyelemmel, hogy a prognosztizálhatóan hazánkban is hamarosan megjelenő automatizált döntéshozatal elterjedését a bírói mérlegelést kizáró rendelkezések is előmozdíthatják. Áttekinti továbbá egy igazán 21. századi, új intézkedési nem, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének szabályozását és gyakorlatát.
A különös részi elemzés terminológiai és dogmatikai rendszerezéssel indul, elsőként kimunkálva a szoros értelmű digitális bűncselekmény kategóriáját. Ez alatt azon deliktumok értendőek, amelyek kizárólag a virtuális térben, vagy elektronikus formában, illetve eszmeileg létező tárgyak és eszközök kapcsán követhetők el, mint például az információs rendszerrel, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel vagy az adatokkal kapcsolatos deliktumok.
A tágabb értelmű digitális bűncselekmény pedig olyan, egyébként nem-digitalizált környezetben is elkövethető cselekményeket jelöl, amelyek napjainkra egyre inkább a digitális világban valósulnak meg. Erre példa a gyermekpornográfia, a pénzmosás, a zaklatás, illetve számos, közzététellel megvalósuló bűncselekmény.
Előbbi körben a szerző vizsgálja például az etikus hacking, a drónok, a kriptovaluták büntetőjogi kérdéseit. Utóbbi vonatkozásban pedig a gyermekpornográfia körében felvethető dekriminalizáció, a pénzmosás 2021. január 1-től hatályos új törvényi tényállása, illetve az online térben elkövethető zaklatás kérdésköre kerül bemutatásra.
A következőkben külön egységet képez a digitalizáció legújabb eredményeinek büntetőjogi értékelését bemutató fejezet. Elsőként a mesterséges intelligencia igényelt áttekintést, amely mind a bűncselekmény-fogalom elemei, mind szankciós oldalról vizsgálandó, amit napjaink egyik legizgalmasabb innovációjának, az önvezető járművek (büntető)jogi vonatkozásainak a bemutatására.
A napjaink nagyvárosi utcaképét egyre inkább meghatározó, új típusú közlekedési eszközök szabályozási problémáit is vizsgálta a szerző, így állást foglalt abban a kérdésben, hogy az elektronikus roller, illetve a segway milyen eszköznek tekinthető közlekedési jogi értelemben, áttekintette a külföldi és hazai lokális szabályozásokat, illetve javaslatokat tesz a jelenlegi joghelyzet szerinti jogértelmezésre, illetve javaslatokat fogalmaz meg a jövő jogalkotása számára.
Ezt a digitalizáció által lehetővé tett, szexuális önrendelkezés elleni támadások mikénti értékelésének a vizsgálata követi, mely körben a szerző több esetben javaslatot tesz a jövőbeli vonatkozó normaszöveg megfogalmazására is.
A kötet érdemi része két exkurzussal zárul: az elsőt az utóbbi évet alapjaiban meghatározó COVID-19 koronavírus-járványnak, a másodikat egy a digitalizáció miatt is jelentősen változásban lévő társadalmi megítélésű deliktum, az állatkínzás kérdéskörének szentelte a szerző. Előbbiben valamennyi, kapcsolódó bűncselekmény megvalósulási lehetőségeit vizsgálat tárgyává teszi. Utóbbi körben pedig javaslatot tesz a tényállás mikénti jövőbeli szabályozására.
