A most megjelenő nagykommentár hiánypótló mű, hiszen hosszú évek óta nem jelent meg a bírósági végrehajtási törvényről ilyen jellegű kiadvány.
A nagykommentár szerzői között a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Elnökségének tagjai, tanszékvezető egyetemi docensek, végrehajtási ügyszakos bíró és az Igazságügyi Minisztérium jogalkotással foglalkozó munkatársa is szerepel. A szerzők magas szakmaiságot képviselve igyekeztek rávilágítani a normaszövegben meghúzódó összefüggésekre, és feltáró jelleggel hangsúlyozni az adott jogkérdésben felmerülő kérdéseket, problematikát, megfelelő választ adni azokra az olvasó számára.
A szerzők a nagykommentárt ajánlják praktizáló bírósági végrehajtóknak, bíráknak, bírósági titkároknak, ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és valamennyi jogalkalmazónak, aki a végrehajtási eljárás labirintusába kíván belépni.
Szerkesztői ajánló
A bírósági végrehajtás egyidős az állammal. A bírói döntések realizálása Magyarországon kezdetben közvetlenül a jogosult feladata volt, aki a rendelkezésére álló fegyveresekkel felvértezve, fizikai erővel szerzett érvényt a bírói ítéletben foglaltaknak. A jogfejlődés eredményeként a végrehajtásról a későbbiekben a bírói hatalmat gyakorló helyi tisztségviselő gondoskodott. Kezdetben ez volt a poroszló, majd a szolgabíró vagy más hiteles helyi ember. Ekkor azonban még nem beszélhettünk a mai értelemben felfogott bírósági végrehajtásról. A maihoz hasonló végrehajtási eljárás csíráit csak XIX. század első felében fedezhetjük fel. A bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. törvénycikk már létrehozta az önálló bírósági végrehajtói szervezetet, így a végrehajtási eljárások során a jogosult érdekében, a törvény nevében már a bírósági végrehajtó járt el.
Az első önálló végrehajtási törvénykönyv a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk volt. A címben idézett sorokat az 1881. évi LX. törvénycikk 13. §-a tartalmazza, és belelapozván a törvénykönyvbe, láthatjuk, hogy szinte valamennyi kényszercselekmény, intézkedés, különleges eljárás szerepel benne, akárcsak a hatályos törvényünkben.
A végrehajtási jog által megfogalmazott cél: a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét. A bírósági végrehajtási eljárás, mint nemperes eljárás jelenleg hatályos joganyagunk integráns részét képezi, és iránymutatást ad a jogalkalmazóknak.
Részletes ismertető
Az Alkotmánybíróság egy két évtizeddel ezelőtti döntésében a bírósági végrehajtás alkotmányosságát vizsgálva rámutatott arra, hogy: „[…] a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A végrehajtási eljárásban már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az »ártatlanságában« a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet.
Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek.” [46/1991. (IX. 10.) AB határozat.]
A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez a fent hivatkozott alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán.
A kielégítési végrehajtás célja annak kikényszerítése, hogy a végrehajtást kérő hozzájusson az állami közhatalom által elfogadott módon keletkezett határozaton, okiraton alapuló követeléséhez. A biztosítási végrehajtás ezzel szemben valójában egy előrehozott végrehajtás az adós részéről fenyegető veszély elhárítása a követelés biztosítása révén.
Fontos kiemelni, hogy a bírósági végrehajtás mellett két további végrehajtási forma létezik, amelyek esetében szintén a jog által kikényszeríthetőnek tartott követelés kényszerrel való érvényre juttatása a cél, ezek a közigazgatási végrehajtás és a közvetlen végrehajtás. A végrehajtási törvény egyes szakaszai utalnak ezekre a végrehajtási formákra is.
A végrehajtási kényszer tekintetében különös hangsúlyt helyez a jogalkotó arra, hogy az állami kényszer elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozza, és csak kivételesen érinti a személyiségi jogokat. A személyiségi jogokat érintő kényszer ugyanis a vagyoni végrehajtás eredményességének és sikerességének a biztosítéka, nem helyettesíti a vagyon végrehajtás alá vonását.
A végrehajtási eljárás ultima ratio-ját az ingatlan-végrehajtás jelenti. Ahogy arra fentebb már utaltunk, a személyi kényszerítőeszközök használata korlátozott, mivel csak az eljárás akadálymentes lefolytatását mozdíthatják elő, az adós tehát valójában nem kényszeríthető arra, hogy termelőtevékenységet folytasson az adósságai kiegyenlítésére. Ezért bár az ingatlan a természetes személyeknél jellemző módon egyben lakóingatlanként is funkcionál, az arra vezetett végrehajtás sok esetben nem kerülhető meg. Az ultima ratio jelleget erősíti a fokozatosság elve, amely alapján ez a vagyontárgy csak a törvényalkotó mérlegelése szerinti csekélyebb súlyú vagyoni kényszerintézkedések alkalmazását követően, azok kimerülése vagy sikertelensége, esetleg a beláthatatlanul hosszú időtartam miatt kerül értékesítésre. Ugyanakkor a végrehajtást kérői érdek elsődlegessége miatt nem kerülhető meg az ingatlan vagyon likvidálása sem.
A technikai fejlődés a bírósági végrehajtás területét is elérte: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve a végrehajtók adatszolgáltatása és a részére megküldött végrehajtható okiratok adatai alapján elektronikus nyilvántartást (végrehajtási ügyek központi nyilvántartása) vezet a bírósági és közigazgatási végrehajtási ügyekről. A nyilvántartásból adatai alapján tanúsítvány kiállítása kérhető: a kérelmező kizárólag saját magával kapcsolatban tud adatot igényelni arról, hogy szerepel-e a nyilvántartásban vagy sem, de gazdálkodó szervezetről is kérhető adat, hogy a gazdálkodó szervezet végrehajtási eljárás adósaként nem szerepel. Emellett a Kar hivatali szerve arról is tanúsítványt állít ki, hogy a végrehajtási ügyek nyilvántartásában a kérelemben megjelölt időszakban nem szerepel az adatigényléssel érintett személy, mint adós (kötelezett) ellen folyamatban lévő vagy a követelés behajthatatlansága, a meghatározott cselekmény nemteljesítése miatt szüneteléssel befejezett bírósági végrehajtási ügy.
Az elektronikus nyilvántartási rendszer mellett a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve az ingó és az ingatlan vagyon értékesítésére szolgáló elektronikus árverési rendszert működtet, és biztosítja az elektronikus ügyintézés lehetőségét is. A Végrehajtási Iratok Elektronikus Kézbesítési Rendszere, az ún. VIEKR fő célja a Magyar Bírósági Végrehajtói Karral kapcsolatban álló felek és az eljárásban résztvevő személyek és az eljáró végrehajtók közötti elektronikus kommunikáció megvalósítása. A kézbesítési rendszer a végrehajtási eljárás során keletkezett iratok kézbesítését és az iratokba történő betekintést hivatott biztosítani. A VIEKR-t a Kar hivatali szerve működteti és fejleszti, ahogyan az elektronikus árverési rendszert, az elektronikus ügyviteli rendszert és a végrehajtási ügyek végrehajtók közötti elosztására szolgáló rendszert is.
A széttagolt adatkezelési rendszerek egységesítését, az adatkezelési műveletek minimalizálását, továbbá az adattakarékosság elvének a megvalósítását szolgálja a fejlesztés alatt álló új Integrált Végrehajtási Rendszer (IVR). Az IVR olyan informatikai rendszerként készül el, amely kizárólagosan biztosítja a végrehajtók és a kar hivatali szerv feladatainak az ellátását, és amelynek a használata a Kar hivatali szerve, illetve a végrehajtók számára is kötelező lesz. A végrehajtó az ügyviteli, irat- és pénzkezelési feladatait, elektronikus megkereséseket, tájékoztatásokat az IVR felhasználásával köteles a jövőben elvégezni. A végrehajtó által adatszolgáltatás vagy tájékoztatás nyújtása céljából megkeresett szervezeteknek is az IVR útján kell majd kapcsolatot tartani a végrehajtóval. A rendszer fejlesztése a kézirat lezárásának az időpontjában még folyamatban van.
